A magyarországi vezető ipari cégeket tömörítő EJMSZ célja, hogy közös erőfeszítéssel, egységes fellépéssel, adott esetben lobbitevékenységgel segítse a mérnök szakma fejlődését, vonzóvá tételét, a hazai mérnöki képzés versenyképességének megtartását, valamint ehhez megteremtse a megfelelő feltételeket. A Continental a szövetség oszlopos tagszervezete, a B&O friss belépő tagja. Pont ezért kértük fel vezetőiket egy közös interjúra, hogy jobban megismerjük munkájukat és az EJMSZ-ben való szerepüket, céljaikat.
Mit gondoltok vajon, ebben a negyedik ipari forradalomnak nevezett időszakban az innovatív újdonságokkal, gyors technológiai fejlődéssel és a változással a hazai munkaadók és munkáltatók lépést tudnak tartani?
Continental: Pék Zoltán
Azt remélem, hogy igen. A Continental az önvezető járművek és az ahhoz szükséges rendszerek fejlesztésével foglalkozik, így ez mindenképpen nagyon sok technológiai innovációt igényel. Előfordul, hogy föl kell adnunk olyan koncepciókat, amiket régen évekig követtünk. Gondolok itt arra, hogy például egészen másképpen, teljesen új módon kellett megalkotnunk a következő generációs fékvezérlőt, ami előszobája annak, hogy ne pedállal vagy bármi mással fékezzünk.
Ami nagyon fontos az innovációban, azok a folyamatok és a módszerek, amikkel mi is dolgozunk. Ez az, ami szerintem még kevésbé van meg itthon a fejekben. Rengeteg cég dolgozik nekünk vagy az anyavállalatunknak, akik valóban kutatásokat végeznek és az a dolguk, hogy módszertani eszközöket, folyamatokat adjanak a kezünkbe, amikkel képesek vagyunk például egy olyan fékrendszert fejleszteni, ami valóban hiba nélkül működik. Ez elengedhetetlen, és bár nem lehet egy számítógéphez vagy egy okostelefonhoz hoz hasonlítani, de az nem fordulhat elő, hogy akkor, amikor valaki lenyomja a pedált, a rendszer közli, hogy elnézést kérünk a kellemetlenségért, de most a fékvezérlő átmenetileg leállt. Ezek azok az innovációk, amelyek kevésbé láthatók és a piac felé nem annyira transzparensek, viszont alapjai a működésünknek. És azt gondolom, ez is olyan terület, amire a magyarországi cégeknek fókuszálniuk kell. Sok startup, vagy nagyon sok egyéb cég van, akik nagyon jó, világszínvonalú dolgokat találtak ki, ezeket technikai oldalról fejlesztik is. Kérdés csak az, hogy meddig tudnak működni, ha a folyamatokat nem tudják mögé tenni.
Az, amit most ipar 4.0-nak hívunk, valójában miről szól? Menjünk el abba az irányba, hogy mindent, amit ki tudunk venni az ember kezéből, azt tegyük is meg. Az embernek pedig adjuk azt a fajta kreativitást igénylő munkát, amivel olyan rendszereket képes alkotni, amiből egy robot, de legyen az csak egy szimulátor (a fejlesztésink során gyakrabban inkább ez fordul elő), vagy egy szoftverkódot automatikusan megírni képes szoftver képes legyen átvenni a programozásnak vagy az adott tevékenységnek azt a részét, ami automatizálható. De fontos, hogy az e mögött lévő rendszert és annak összefüggéseit egy rendszermérnök tervezi, irányítja és látja át. És itt már nem informatikusról, villamosmérnökről, gépészmérnökről, hanem egy olyan rendszermérnökről beszélünk, akinek az egészre nagyon komoly rálátása, rendszerismerete van.
B&O: Borsos Balázs & Óvári Attila
Mi robotizációval, robotikával foglalkozunk, automatizálással. Nálunk az innováció területén elsősorban a robotika kerül előtérbe, azon belül is a kollaboratív, tehát az emberrel együtt dolgozó robotok, illetve fejlesztés alatt lévő autonóm robotok, amit gyakorlatilag önjáró robotnak lehet hívni.
És abszolút egyetértek a folyamatok jelentőségével. Rengeteg nagyon jó ötlet, nagyon jó dolog hal el így idő előtt; vagy egyszerűen nem tudja elérni azt az ívet, amit amúgy elérhetne abban az esetben, ha ezek a folyamatok megfelelően ott lennének a háttérben.
Ez egy nagy hátránya a magyar kis- és középvállalatoknak és ez valóban egy olyan terület, ami nagyon komoly fejlesztésre szorul.
Robotokkal valóban ki lehet és ki is kell váltani azokat a munkafolyamatokat, amik nagyon kis hozzáadott értéket tartalmaznak, nagyon monoton munkák, adott esetben veszélyes vagy emberre káros tevékenységek. Óriási szükség is van erre, arról nem is beszélve, hogy akkora munkaerőhiány van Magyarországon minden téren, hogy az létkérdés a cégeknek – főként a nagy vagy multi cégeknek –, hogy meglépjék ezeket a fejlesztéseket, mert egyszerűen nem találnak munkaerőt ahhoz, hogy legyártsák az akármilyen innovatív, nagyon komoly technológiai háttérrel rendelkező termékeiket.
Mindketten említettétek a folyamatokat, a munkaerőhiányt. Ezekből az tűnik ki, hogy nem csak valamiféle szűk látókörű, vagy nagyon területspecifikus mérnökre van szükség, hanem olyanra, aki át tudja látni az egész folyamatot, tudja hol van része az egészben. Mik azok a tulajdonságok, miket néztek, vizsgáltok egy mérnök esetében.
Continental: Pék Zoltán
Amikor belépnek hozzánk a mérnökök, elsősorban a tanulási képességüket vizsgáljuk: mi az, amit tanult az egyetemen, mi volt a kedvence, mivel foglalkozott, bent maradt-e az egyetemi foglalkozások után a laborban, csinált-e olyat, ami nem kötelező program volt.
Azt gondolom, hogy egy mérnök, amikor elvégzi az egyetemet, büszke arra, hogy ezt a műszaki tudást megszerezte és az elhivatottsága ebbe az irányba mutat. Hagyni kell egy darabig, hogy „csak” mérnökként egy adott témával, egy adott területtel foglalkozzon. Majd picit később kell szépen rávezetni arra, hogy a továbblépés lehetősége és a karrierjének az építése az ott fog tudni megkezdődni, ha vagy nagyon mélyen szakértővé lesz valamilyen területen, amitől hatalmas értékké válik a vállalatnak és egyébként a munkaerőpiacon saját maga számára is, vagy pedig belátja, hogy nem minden az, hogy ő egy területen mozog, bármilyen jó is legyen abban. Előbb-utóbb felelősséget kell tudnia vállalni mások munkájáért is, illetve szervező-tervező tevékenyégeket is kell végeznie.
Fontos, hogy a folyamatok javításánál látni kell, hogy ha valami nem úgy működik, nem biztos, hogy az a legjobb módja, ahogy a vállalat addig csinálta, hiába van benne a minőségügyi kézikönyvben. Miért ne változtassák meg, kezdjék el feszegetni a határokat, vagy kérdőjelezzék meg az eddigi gyakorlatokat. Azt gondolom, hogy ha egy mérnök erre képes, akkor érkezett meg a karrierjének arra a szakaszára, ahol tényleg saját kezébe tudja venni az életét. Így lehet igazán kitűnni a tömegből és értékessé válni, értéket teremteni a vállalatok és saját maga számra is.
Mi munkáltatók felelősek vagyunk azért, hogy az a pár év vagy jó pár év, amit nálunk eltölt egy mérnök, neki is haszonnal teljen. És nagyon fontos, hogy azt is lássa ezért ő mennyit dolgozott; hogy a megfelelő önértékelés is meg tudjon ehhez teremtődni, ami egyébként gyakran hiányzik a srácokból.
B&O: Borsos Balázs & Óvári Attila
Nálunk ez úgy működik, hogy a gyakornoki programunkba az egyetem befejezése előtt is jöhetnek már a gyerekek, amikor még a tanulmányaikat folytatják. Már ekkor bevonjuk a gyártómérnöki, konstruktőri, programozói vagy villamosmérnöki munkába őket és megismertetjük a nálunk lévő mérnöki folyamatokkal. Segítjük, hogy ebben az időszakban megízlelhessék melyik az a terület, ami nekik a leginkább tetszik.
Mert ugye először az általános műszaki érdeklődést próbálgatja mindenki. Például gépészmérnökként a fiatalok általában először tervezni akarnak, de egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinek megy a tervezés. Előfordulhat, hogy valaki sokkal jobb szervezőkészséggel van megáldva, akkor neki projektek fele érdemes elmozdulnia.
Elsősorban mi is az érdeklődést és az ambíciót nézzük, mert az a legfontosabb. Ha ezekkel rendelkeznek, akkor lehet együtt dolgozni, de ha hiányzik, teljesen mindegy, hogy milyen eredménnyel végeztek, azt nem tudjuk felébreszteni és nem lesznek jó mérnökök.
Számunkra fontos, hogy amikor elválik a karrier-vonal, azaz, hogy marad-e valaki mérnök, vagy lesz belőle vezető, az ne legyen egy erőszakos folyamat. Nagyon fontos, hogy ne csináljunk egy jó mérnökből rossz vezetőt minden áron.
Continental: Pék Zoltán
Nekünk abból a szempontból szerencsés helyzetünk van, hogy a különböző területeinken nem csak vezetőink vannak, hanem léteznek integrált projekt munkakörök is, amelyekben még viszonylag kevesebb a mások által végzett munkáért való felelősségvállalás, ugyanakkor már bőven van tervezési-szervezési feladat. Ezek a munkakörök egyfajta előszobának használhatók, és fokozatosságot tudnak biztosítani.
Egy gondolat, illetve egy példa még arra, amiről már beszéltünk: hogy vannak bizonyos feladatok – és a tervezés pontosan az –, amit senki nem fog tudni nyugdíjas koráig csinálni. Azok a szoftverek, amelyeket emberek segítenek, olyan rohamosan fejlődnek és az informatikai rendszerek olyan hatalmas számítási kapacitást képesek már mögé tenni, hogy bizony egy-egy nyáktervező program most már nem csak egy-egy autoroutot tud megcsinálni, hanem nagyon rövid időn belül adott feladatra – EMC, vagy viák száma – is tud optimalizálni egy-egy nyomtatott áramkört, így gyakorlatilag ez a munka a jövőben jellemzően nem az emberek feladata lesz. Ugyanúgy, mint a kollaboratív robotok (cobotok) esetében. Velük azokat az ismétlődő munkafolyamatokat lehet kiváltani, amiket ma még operátorral végeztetünk.
Ennek még egy aspektusa, hogy azoknak az embereknek – akik most olyan munkát látnak el, amik robotokkal helyettesíthetők – az átképzéséről gondoskodnunk kell. Különben sajnos végzettségtől függetlenül rengeteg haszontalan tudással rendelkező szakember maradhat a rendszerben, akiknek be kell látniuk, hogy bizony az eddig ellátott szeretett tevékenységükből ki kell lépni, mással kell foglalkozni. És ez a fejlődés nem válogat végzettségben.
Ugyanakkor mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az egyes feladatok automatizálásával kiváltott emberi munkaerőnek azonnal tudunk más hasznos feladatot adni. Ez igaz a fejlesztőmérnökökre és az operátorainkra egyaránt. De ez ugye a pillanatnyi magyarországi munkaerőpiaci helyzet sajátossága.
Vége az interjú első részének. A folytatásért és további érdekes témákért kövesse Hírlevelünket!
